Miért maradt fent olyan kevés Kossuth-bankó az 1848-49-es Szabadságharc leverése után?
Egy érdekes anekdota gyűjteményt találtam az 1890-es évekből, amelyben erre az érdekes állapotra találtam, ami kihatással lett sokmindenre, akár a mai numizmatikai gyüjtő társadalomra is. Fogadjátok az írást a korabeli nyelvezet szerint szeretettel: A bankó és a Pengő Haynau, mihelyt 1849 közepén átvette a császári hadak vezérlését: elsőbben is a Kossuth-bankók érvénytelenségét hirdette ki. A szolgabíró által egy csupán német nyelven írt ily Haynau-féle hirdetmény küldetvén egyik magyar faluba: a karakán jegyző azt e notabenével „származtatta” vissza: „Dani zsidó, ki egyedül tud németül az egész faluban, nem lévén itthon, nem értjük, mi van e német írásban. Kossuth nevét látjuk benne, de ily nevű egyén falunkban nem tartózkodik.” A magyar bankót a német katonaság elösmervény mellett szedte össze, s aztán megégette. Magában Bihar megyében egyszerre harmadfél millió forint értékűt égettek el. Viszontorlásúl, midőn Klapka augusztus 6.-kán Komáromból kiütésekor egyéb nagy martal