Feledésbe merülő versek sorozat 2. : Szellő és nap a Golgothán

  Szellő és nap a Golgothán


Hol valál te, nyájas, déli szellő,
lombos erdők bokrain nyögellő,
hol valál te játszi fuvalom!?
Mikor Jézust fölfeszítni nem félt
az irigység, a bűn s rágalom!

"Ott repkedtem arcának örüle,
verítékét, mely szent képén üle,
letöröltem gyöngén, nyájasan, 
s ajakának sóhaját, nyögését
égbe vittem puha szárnyamon!"

Hát te hol voltál nap szép sugára!
Mikor Jézust a kereszt fájára
fölfeszítni nem borzadt a gőg?
S a halottak sírból is kikelvén
vélem együtt mindent láttak ők!

"Mikor Jézus a végsőt lehellé,
visszabújtam egy borulat mellé;
iszonyodtam nézni annyi bűnt ... !"
Napsugár így válaszott szellőnek,
s játszi szellő sírva messze tünt.


Írta: Pájer Antal.

Megjelent a Fekete Péter által összegyüjtött Legendák, verses Krisztuslegendák és Krisztusmondák című műben, melyet kiadott Welker József Budapesten.

(feltehetőleg az 1940-es években)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Séta az ötven év előtti Pestről a mai Budapestre (1928) a Váci utca

Miért is volt menő hely mindig is a budapesti Király ucca/utca ?

Amit minden magyarnak tudni kell a Nobel Díjról!