Élelmezési tanácsok betegember részére 1936-ból.

 

Betegélelmezés

 Ha beteg vagy lábadozó van a háznál, a háziasszonynak, kétszeres gonddal kell az ételeket elkészíteni. A háziasszonynak kötelessége, hogy az orvos utasításait szigorúan betartsa s csak olyan ételeket, italokat adjon a betegnek, amelyeket az orvos rendelt.

Beteg ember táplálására ne használjunk ízetlen ételeket, mert az egyébként is csökkent étvágyát teljesen elveszítheti.

A beteg ember étrendje mindig változatos legyen, nehogy az egyfélét megunja.

Lázas betegeknek csak folyékony étel való, egyszerre csak keveset adva abból is.

Lázmentes fekvőbetegeknek csak pépes ételeket adjunk,  ha a beteg de már járó betegeknek már vegyes ételeket is adhatunk.

 

Folyékony ételek: tej, húsleves, becsinált leves, mártás, híg tejesdara… stb.

Pépes ételek: az élelmiszert áttörjük s az így nyert pépet ízesítjük más anyagokkal, sokféle módon.

Könnyű vegyes ételek: kerüljük a zsíros, rántásos ételeket s az erős fűszereket. Mindent megpuhítva, omlósan, nehezen emészthető részektől ( héj, ín, bőr) megtisztítva adjuk a lábadozónak.

 

A betegeknek betegség utáni felhízlalása is nagyon fontos.

Nekik hizlaló étrendre van szükségük, amelyet az orvosnak felügyelni kell.

 Itt többször, ötször-hatszor napjában adjunk táplálékot. Kitűnő szolgálatot tesznek itt már a zsíros húsok, tejszín, tejfel vagy zsíros sajt.

 Növényi ételek közül a sárgarépa, fiatal borsó, spárga, karfiol, rizs, szőlő, dió, mandula, mogyoró és minden édes gyümölcs.

A bő maláta tartalmú sör és az édes borok is étvágygerjesztők.

 

Cukorbajos egyént aszerint tápláljunk, hogy az orvos időnkint, mennyi cukrot, kenyeret vagy tésztát ír elő a betegnek. A helytelen cukorelvonás életveszedelmes lehet.

 

A vesebetegek étrendje lehetőleg hús-, fűszer- és sómentes legyen.

Hogy milyen mértékben, azt mindig az orvos mondhatja meg.

Ajánlatos hetenkint egy gyümölcsnapot tartani.

 

A gyomorbetegek kímélő étrendre szorulnak és pedig só- és fűszerszegényre. Az orvos utasításait maradéktalanul be kell tartani.

Fontos az étkezés idejének pontos betartása s inkább egy étkezést hagyjon ki, minthogy étvágy nélkül egyék a beteg.

 

A betegek és lábadozók élelmezésénél azonban nem elég csak az, hogy a háziasszony mindig és nagyon pontosan betartsa az orvos által előírt ételek adagolását. Legtöbbször nem is az ételek anyaga, hanem elkészítési módja teszi az egyes ételt alkalmassá a beteg élelmezésére. 

Az orvos megmondja, hogy mit adhatunk és mennyit a betegnek, a gondos háziasszonynak pedig feladata, hogy azt megfelelően elkészítve tálalja fel.

Forrás: Ramsayné Kozó Irma: Háztartási útmutató, Budapest, 1936, "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság