Régi Szőlőfajták leírása 1930-as évekből (fehérborfajták #1)

 

Alanttermő

Tőkéje erőteljes, gyors fejlődésű. Fürtje nagy vállas tömött.

Bogyói zöldesfehérek, középnagyok, vékonyhéjúak, bőlevüek, nehezen rothadók. Fürtjeit a hajtás alsó leveleivel átellenben hozza, s így azok alant lógnak.  Rövidcsapos metszés mellett is elég sokat s jó tömeg terem. Középérésű; talaj s fekvés iránt igénytelen, termékenyfajta.

 

 

Aprófehér

 

(Zöldfehér, Kleinweis, Zelenka, Aprafer) Erős tőkéjű termékenyfajta. Fürtje kurta ágas s laza. Bogyói zöldessárgák, barnán pontozottak, középnagyok. Különösen kötött talajon, egyedül ültetve, rosszul, egyenletlenül termékenyül, ezért ajánlatos Olaszrizlinggel vegyesen telepíteni.

Hosszúcsapos metszést kíván. Jó fekvésben közepes, egyébként kissé késői érésű. Ha jól beérett, bora

kellemes zamatos asztalibor.

 

 

Bakator

 

(Pirosbakar, Pirosváci, Ménesi rózsa.) Tőkéje igen erős, vastagfájú. Fürtje középnagy, laza, vállas, hengeres vagy gúlaalakú.

Bogyói kékespirosak, erősen hamvasak, húsosak, s vastaghéjúak, gömbölyűek, vagy kissé hosszúkásan megnyúltak. Sok másszínű változata van. Erősen kötött talajba, hideg, nedves fekvésbe nem való.

Egymagában telepítve rosszul termékenyül, ezért csak aprófehérrel, mustfehérrel, vagy olaszrizlinggel vegyesen ültetve ajánlatos termeszteni.

Hosszúcsapos, vagy szálvesszős metszést kíván.

Későn, október közepe felé érik, de beérve kitűnő minőségű fajbort szolgáltat.

A rothadásnak jól ellenáll. Étkezési szőlőnek is jó, télire eltartható s jól is szállítható.

 

Bánáti rizling

 

Erős tőkéjű, termékeny, igen jó bort szolgáltató fajta. Fürtje elég nagy, vállas, tömött. Bogyói sárgászöldek, kemények, ropogósak, vastaghéjúak, középnagyok, egyenetlenül gömbölyűek s kissé megnyúltak. Rövidcsapra metszve is jól terem. Késői érésű. Nehezen rothad.

 

Cifandli piros

 

Erőteljes fejlődésű; talaj iránt nem igényes, jó meleg fekvésben finom pecsenyebort termő, értékes fajta. Fürtje nagy, hengeres, laza. Bogyói világosporosak, az árnyékolt oldalukon zöldesek, vékonyhéjúak, levesek, édesek, rothadás iránt nem érzékenyek. Rövidcsapon is eleget terem; hosszúcsapon termése több, de gyengébb minőségű lesz. A peronoszpóra iránt fogékony, gondosan kell permetezni.

 

Ezerjó

 

(Szátoki, Fehérsajgó, Zierfandl, Hárslevelű, Korponai,… stb.)

Erős tőkéjű s vesszőjű, igen bőtermő, koraérésű fajta. Fürtje nagy, tömött ágas. Bogyói áttetsző vékony héjúak, nagyok, édesek, bőlevelűek, sárgászöldek, kissé hosszúkásba átmenően gömbölyűek. Lapos, mély fekvésekben, tartós esők esetén gyorsan rothad. Rövidcsapra metszve is jól terem. Bora kitűnő, erős, zamatos, önálló, jól kezelhető fajbor. Nagyon elterjedt, elsőrendű fajta.

 

Furmint

 

(Szigeti, Som, Szalai, Demjén, Zapfner, Bihari, Boros, Erősimi, Silinger, stb.)

Erőteljes fejlődésű, vastag vesszőjű, közép vagy késő érésű fajta. Fürtje középnagy, kissé tömött, elég hengeres, sokszor hiányos, madárkás. Bogyói hosszúkásan gömbölyűek, közepes nagyok, elég vastag héjúak, zöldesfehérek, jól megérve aranysárgák s napos oldalukon rozsdásak, aszúsodásra hajlamosak. Virágzáskor kényes, kedvezőtlen időjárás esetén rosszul termékenyül, ezért egyenlőtlenül terem. Hosszúcsapos metszést kíván, szereti a laza löszös, homokos talajokat s a meleg, napos fekvést. Tokajhegyalja híres fajtája; bora kitűnő, kemény, tüzes pecsenyebor.

Kedvező fekvésben és időjárás esetén finom aszút szolgáltat.

Van egy nagyon rugós változata és egy szelektált alakja is, amelyik termékenyebb. Csak meleg fekvésbe való. Ahol nem tud jól beérni, ott bora kemény, savanyú lesz. Elsőrendű minőségi fajta.

 

Hárslevelű

 

Tőkéje erős, bőtermő, tartós. Fürtje nagy, hosszú, hengeres, néha kissé vállas, laza szerkezetű. Bogyói középnagyok, sárgásfehérek, barnán pontozottak, vékonyhéjúak, levesek, aszúsodásra hajlók. Középérésű; bora kitűnő, tüzes, kellemes zamatú, illatú, fajbor. Rövidcsapos metszés mellett is jól terem, talajban nem válogatós, meleg száraz fekvésben érzi jól magát. Minőségi fajta.

 

Jardovány

 

(Ardány, Gornis, Fehértökös, Pécsitökös.)

Erőteljes tőkéjű, bőtermő fajta. Fürtje nagy, hengeres, tömött. Bogyói közepesek, vékonyhéjúak, halványsárgák, rothadásra elég hajlamosak. Kései érésű. Rövidcsapos metszés mellett is jól terem, de csak jellegtelen tömegbort. Sokan a Rakszőlő egyik változatának tartják.

 

Juhfark

 

(Bácsó, Durbancs, Szeplős, Tarpai, Fehérboros, Sárgaboros, Mohácsi)

Erős növekedésű, tartós tőkéjű, rövidcsapos metszés mellett is bőven termő, elsőrendű, fehér borfajta. Fürtje nagy, hosszú hengeres, tömött, alakja a juh farkára emlékeztet. Bogyói középnagyok, sárgászöldek, éréskor feketeszeplősek, vékonyhéjúak. Rothadásra hajlamos lévén, csak száraz partos fekvésre való. Bora zamatos, finom fajbor. Középérésű.

 

Kecskemét virága

 

Egyike a bevált, jól sikerült új fajtáknak. ( Mathiasz féle keresztezés.) Egyesíti magában a Kövidinka és a Chasselas (Saszla) sok tulajdonságát, bornak és csemegének is felhasználható.

Tőkéje erős, gyorsfejlődésű. Fürtje elég nagy, tömött, megnyúlt, kúp alakú, bogyói középnagyok, halványpirosak, lilásan hamvasak, ropogós húsúak, bőlevűek, édes zamatúak, elég vékony héjúak. Rothadásra nem hajlamos, jól szállítható s eltartható. Szeptember vége felé érik. Rövidcsapos metszést kíván, elég termékeny. Bora jó asztali bor.