Budapest a Kávéházak Városa

 

A Kávéházak Városa

Budapesti kávéházak, vendéglők, szállodák és penziók

 Bemutatása az Úr 1928. évében.

 

Csupán a múlt század utolsó évtizedében nevezték el Budapestet a kávéházak városának: eme „lokálok” konjunktúrája s nyolcvanas évek vége felé kezdődött. De félszázaddal ezelőtt valahogy azt mondhatták volna, hogy Pesten sok városnak van kávéháza, vagyis – ha nem a „tulajok” firmája szerepel a bejáró fölött – többnyire valamely belföldi vagy külországi város neve szolgáltatja a helyiség cégérét.

A legrégibb ilyen fajta szórakozóhely talán a Nádor-utcai „Venezia” amely hajlékot ad az Erkel Sándor operaházi igazgató elnöksége alatt álló Sakk-Klubnak, míg később a fakereskedelmi érdekeltség látogatja a kávéházat és ez végül áthurcolkodik a Gresham-palotába.

Az Ország-út (mai: Károly-körút)  és Dob-utca sarkán volt a „néhai” Szegedi kávéház, a vidéki kereskedők gyülhelye, ahol lebonyolódik úgyszólván az egész ország üzlete nyersterményekben; főleg : gyapjú, nyersbőr, ágytoll és hasonló „Landes-Produkté”-k cserélnek gazdát a „ Café zur Stadt Szegedin”-ben, amelynek élénk forgalma egyenes arányban áll a helyiség rondaságával. Országos vásár idején hajnali ötkor nyitnak, azonban mind a négy évszakban már este hét óra előtt „fájrontot” csinálnak.

Ugyancsak kereskedők jobbára a Lipótváros textilesei látgatják a Váci bulvár ( Vilmos császár-út) kávéházát „Bécs városá”-hoz, amely a Kasselik ház sarkát foglalja el. Esténkint itt lép föl : „ Szép Dávidka” a híres népénekes. Később a kézműáru nagykereskedők átmennek az Erzsébet-téri kioszkba, illetőleg az ennek a helyén szerénykedő kezdetleges, üvegfalú „szaletlibe”. ( Volt egy sörcsarnok is „Bécs városá”-hoz a Király-utcában, amely ma ugyanazon helyen szolgálja Gambrinust.)

A bulváron azonkívül a jelenlegi Nemzeti Hitelintézet-palotában virult a Párizs-kávéház, amely a hasonló nevű szálloda üzeméhez tartozott. Évtizedeken át a „zengerájok” (dalcsarnokok) hím és nőnemű apostolai látogatják. Alatta van a Bacehus-pince, amely a darabont-kormány idején történelmi szerephez jut.

A végén ennek a bulvárnak volt (ma is ott van) a London-szálló, ugyanilyen nevű kávéházával. Az 1878.iki évben tőszomszédságában  ( a mai Jókai-utca sarkán) terül el a Staatsbanhof; a vasúti tisztviselők mind idejártak. A szálloda egyébként körül volt véve gépgyáraktól (a P. H. palotája helyén is ilyen telep kéménye füstölt). Ezeknek a személyzete szintén itt feketézett és dominózott.

A „városban” lévő „Kecskeméti-kávéház”-ban muzsikált Rácz Pali; nem a 36-ik, hanem a dinasztia megalapítója.

Szintén a belvárosi Sütő-utcában húzódott meg a Belgrád (utóbb: Szerb-kávéház, az idevetődő szerb sertéskereskedők tanyája, amely a háború kitörésekor átvedlik Korona-kávéházzá, de az új cégér alatt hamarosan megbukik.

Öt évtizeddel ezelőtt csupán pár ház szimbolizálja vala az épülő Sugár (Andrássy)-utat és a legelső sarok paloták egyikében volt már a rég megszűnt „Grand Café Budapest” amelybe Banda Marci hegedűje vonzotta a közönséget.

A mai (Rákóczi-úti) Debrecen-szállóban volt a Debrecen-kávéház, amelyben jobbára lócsiszárok kaszinóztak.

Időközben akadt még egyes városok nevével próbálkozó és már rég elfelejtett kávéház (Mentone, Sorrento, Triest, Róma, Cairo, Prága, Windsor, Belmont stb.).

Mindössze néhánya maradt meg az utolsó évtizedekben megnyílt ama kávéházak közül, amelyek firmájában valamely város neve szerepel. Elsőnek említjük (nemcsak az Alfabetikus sorrend miatt) az Abbáziát, amely negyven éve áll fönn; közönségének országos hírű tagjai révén szinte históriai múltja van. Ez idő szerint Európa egyik legmodernebb Café-Restaurantja. Steuer Gyula alapította e kávéházat, ugyanaz, aki a Múzeum-körúti Fiumét nyitotta meg annak idején.

Az Erzsébet-körúti „New-York” ugyancsak kávéházat és éttermet tart üzemben káprázatosan gyönyörű helységeiben. 

Nyáron ezen felül a Felső-Margitszigeten gondoskodik az üdülő úri közönség ellátásáról.

Városok nevét használják cégükben még a „Philadelphia”, „Ostende”, „Palermo”, stb. Egyébként mostanában nem igen választanak ilyen nevet a kávésok, de ma – sokkal inkább, mint a béke idején – Budapest a szószoros értelmében a kávéházak városa, sőt e tekintetben az egész világ fővárosa. Sehol ilyen nagyszámú és minden vonatkozásban first-class kávéház nincsen.

Bécsben csak a legutóbbi években nyílnak szórványosan hasonló luxus-helyiségek.

A Balaton, Baross, Csarnok, Edison, Japán, Központi (Central), Simplon, Opera, Vígszínház establissement-ok mindegyike kedvenc találkozója, mulatója, kávéháza és étkezője a legjobb polgári publikumnak.

Már csak méla emléke maradt fönn a félszázaddal ezelőtti következő kávéházaknak. Budán a "Szarvas”  és a „Fortuna”. Pesten s „Pilvax” (Schója) és a „Kávéforrás”, továbbá: a Két Oroszlán, a Zrínyi, azonkívül a Kerepesi-úton a Weingruber, Orient és Otthon, a belvárosi Korona, a bohém világ fészekje és a Ferenczy, a bohém hölgyek éjjeli társasköre, végül a Király-utcai Herzel a házasságköz.