A tőkés

          

A tőkés

Írta: Lakatos László

Megjelent: Az est Hármas Könyvében.

Ez aztán téma. Megírni a mai tőkést. ? Mi lehet ez: siratóének, torzrajz, jellemábrázolás, csipkelődés, elégia, utópia? A tőkésről írni akkor, amikor a tőkésnek mindene megvan, csak az nincs, ami miatt tőkés volt. A tőkéje. Ha a mai tőkésről írni akarok, a tőkenélküli tőkések, a pénznélküli pénzesek, a szegénygazdagok, a koldusmilliomosok korában, ha csakugyan írni akarok és nem viccelni, akkor (igazság szerint) nem marad más hátra, mint megírni a tegnapi és a holnapi tőkések típusát. ( És közben a cenzúra: a ma).

Mi a tőkés? Normális időkben egy ember, akinek jól megy. Nem is igaz. A tőkésnek nem megy mindig jól. A gazdag ember nem mindig gazdag. Mert nincs valami ( az egészségen kívül), ami éppen olyan labilis volna, napról-napra változó, mint a vagyon. Maga  a tőke természeténél fogva ( és mint gazdaságtörténelmi produktum a feudalizmus és az úgynevezett naturálgazdaság korszaka után) a tőke természeténél fogva egy napról-napra változó, egy ingó, egy mozgó valami. A mai tőke főképpen ehhez ragaszkodik: az ingósághoz. Mobil tőke? De még milyen mobil.

De a tőkés- ez az érdekes - ha el is vesztette a tőkéjét, megtartotta jellegét. Ez nem móka. Éppen úgy, mint a munkanélküli asztalos azért továbbra is asztalos, a tőkés egy fillér nélkül is tőkés. Ez egy foglalkozás, amit nem lehet levetni, majd azt mondtuk, amiről nem lehet leszokni. De amit megtanulni sem lehet. Vannak emberek, akik egy életen át takarékoskodnak, dugják a pénzt harisnyákba és bankokba, meg is gazdagodnak, mégsem tőkések. Ezek csak egyszerű tőketulajdonosok. Akik továbbra is élik a tudós, a hivatalnok, az orvos, a széplélek, a koldus életét. Nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, csak tartják, őrzik és dugdossák. Ezzel szemben az igazi tőkés, a született, akkor is tud a pénzzel mit csinálni, ha neki egy fillére sincs. Akkor is tud spekulálni, tud dolgozni a pénzzel. A más pénzével, a mindenki pénzével, Európa, Amerika, a Mars csillag, a Világegyetem pénzével. Mert az igazi tőkés számára ( és itt különbözik az egyszerű tőketulajdonostól) a pénz nem őrzési állag, nem dugdosott kincs, hanem nyers matéria, amit megmozgat az ő fantáziája, amit megdolgoztat. A közönséges tőketulajdonos saját vagyonának szolgája. Az igazi tőkést –fordítva- a tőkéje szolgálja. Nemcsak az övé, a más tőkéje is. És el lehet veszíteni a vagyont, de nem lehet elveszíteni azt a képességet, amivel az illető vagyont tud csinálni. El lehet veszíteni a pénzt, de nem lehet elveszíteni a pénzcsinálás tehetségét. Ami művészet. (Különösen ma.)

Azt szokták mondani arról, aki gazdag, hogy még a bőre alatt is van pénze. Nem is olyan vicc. Tudniillik a tőkés tényleg más ember, mint a többi és főként a bőre alatt különbözik a többitől. Amivel a tőkést jellemezni és csúfolni szokták, nagy pocak, megnyúlt orr, kacsázó járás, ezek csak viccek, ezek a dolgok, ha igazságosak, ha nem, csak a bőr fölött vannak. De az igazi a bőr alatt kezdődik, az idegekben. A tőkésmesterség az idegek foglalkozása. A tőkés igazi jellegét az idegeiben hordja, amelyek mások, mint a többi emberé. Talán betegebbek, de mindenesetre mozgékonyabbak, érzékenyebbek, ösztönösebbek. Van bennük egy hatodik érzék, amellyel a tőkés mindent megsejt, pillanat alatt percipál. A tőkés neuraszténiás, de az ő neuraszténiája egy szerencsés neuraszténia, amely meggyorsítja gondolkozását. Egyszerre tud számolni többféle eshetőséggel, szimultán gondolkozik, mérlegel, differenciál. Az igazi tőkés idegrendszere akkor volna abnormális, ha normális volna (mint a többi emberé). Az igazi tőkés akkor volna beteg, ha egészséges volna.

A látszat művészete, az elhitetés, a szuggesztió. Ez őrülten fontos ezen a pályán, amely oly nagyon hasonlít a hadvezér vagy a sakkmester pályájára. Nem gazdagnak lenni, de elhitetni, hogy ő a gazdag, ő a még gazdagabb, ő a leggazdagabb. Hogy mögötte vannak az összes tartalékok, az ő kezében az összes atout-k, hogy ő tud mindent, ő a beavatott, nála vannak az összes titkok és ravaszságok. Összeköttetéseket grupírozni, látszatokat kelteni, hiedelmekkel és szuggesztiókkal operálni, állítani, tagadni, elszántnak lenni, pozíciókat tartani, soha meg nem rettenni, soha önmagát nem analizálni, soha a saját lényét nem kutatni és nem fölfedni: íme a tőkésmesterség legnagyobb titka.

( Most… Most azt fogják tőlem kérdezni, miért nem csinálom én is, ha ilyen jól tudom. Válaszom: éppen azért. Mert átlátnék magamon. És más az Napoleonnak lenni és Napoleon életrajzát megírni. Napoleon sosem tudta volna a tulajdon biográfiáját megírni. Abban a pillanatban, mihelyt átlátott volna magán, már összeroppant volna menthetetlenül. Vége lett volna. Elvesztette volna a magának való hitet, a naivitást. És a tőkés a pénzcsináló is, e látszólag legrafináltabb ember alapjában naív. Hisz, hisz… Ha nem másban, hát saját magában. De ebben az egyben aztán feltétlenül hisz. Éppen olyan nagyon, mint a pénzben. Nem abban, amit már megkeresett. Hanem abban, amit fog keresni. A tőkésnek nincs tegnapja, csak holnapja. Éppen úgy, mint a nőnek.)

De vannak másféle rokonságok is a tőkés és a nő között. Mind a kettő ideges, féltékeny, hiú és fél – az öregségtől. De ami miatt leginkább hasonlítanak egymásra, hogy mind a ketten olyan nagyon szeretik, olyan nagyon akarják a pénzt. A tőkés majdnem úgy szereti a pénzt, mint a nő.

Vajjon zseniálisak a nagy pénzcsinálók, vagy csak nagyon szerencsés emberek? De hiszen… De hiszen éppen ez a legnagyobb zsenialitás: szerencsésnek lenni. ( És aztán vannak pénzemberek, akik zsenialitásukat akkor vesztik el, amikor meggazdagodtak. Az első millióval elvesztik rugékonyságukat, leleményességüket, ötletességüket. Nem kell őket félteni. Ha a tőkés már nem is tehetséges, annál tehetségesebb az a millió, amit megszerzett, ami az övé és ami most már fog dolgozni helyette és neki. Hívja a többi milliókat is. Mert a gazdagság járványos. A gazdagság éppen olyan járvány, mint a – szegénység.)

Most krízis van a világon. A pénz ma neuraszténiás. A tőke cserbenhagyta, aki őt csinálta, az embert. Most duzzognak egymással a tőke és a tőkés. De nem kell félni. Meg fogják találni egymást megint. A nagy böjt után el fog következni a nagy pénzek és a nagy pénzcsinálók egy új kora. A pénz forogni fog és akkor tessék majd elolvasni ezt a cikket. Ha megint lesznek igazi milliárdosok és nemcsak cikkek, amelyeket milliárdosokról írnak. De lesznek. Megint lesznek. Már csak a szegények miatt is. Mert mióta a világ világ, mindig kell, hogy legyenek gazdagok, akikre a szegények fölnézhetnek.

Föl fogunk nézni rájuk. Nyugodt vagyok. Megint föl fogunk nézni rájuk. "